Van, hogy éjjel fél kettőkor is csak meredsz az üres monitorra. Elaludtál volna, de a tudatod hirtelen közbelép. Nem enged nyugodni. Mert az mégse járja, hogy egy nyugtalan, zavaros elme csak úgy kényelmesen, pihentetően hagyja elaludni a testet. Álmatlanság, megint. Pörögnek a képek. Száguldanak, egybefolyik múlt, jelen és jövő. A semmittevés, a céltalanság álcája volna? Önsajnálat? Vagy csupán egyszerű, tiszta, ösztönös vágy, ami felé húz a szív, a lélek, a tudat, és minden porcikám?

Emlékek. Flashbackek. Nagyjából tíz éve gyötör ugyanaz a vágy. De akkor még minden tiszta volt. Akkor még volt jövőkép. Volt lehetőség. Volt kijátszatlan ütőkártya. Aztán szűkült a tér, és a vonat egyszer csak kisiklott. És nem akaródzik visszamennie. Jött egy rövid fellángolás, úgy fél évvel ezelőtt. Egy mindent megtisztító utazás. Amikor legyőztem az elmém gátjait. Amikor kiálltam eddigi életem legkeményebb fizikai próbáit. És utána abban az állapotban tértem vissza, amiben kellett. Jól voltam. Egyben. Készen mindenre. Nyárra, új, vágyott diplomára, munkára, szerelemre. Boldogságra.

Por és hamu. Rég elment, talán vissza se néz. Én meg jól beleragadtam. Néha-néha rájövök, hogy sínen lenni, tenni a dolgokat, és egyedül is a cél felé haladni, nincs ezeknél nagyobb feladat. Közben pedig élni, nem csak létezni, és mindezt élvezni.

Sok az alkohol. Sok a kiszakadás a tudat gyötrő, leragadt gondjaiból. De most már tényleg elég. Az a bizonyos ösztönös szörny két napja, egy alkoholmérgezéses éjjelen súlyos lyukat ütött a tudat falán. Már-már attól félek, végleg kiszabadult. De ha ez így is van, itt az ideje betörnöm, és a saját szolgálatomba állítanom. Itt az ideje menni tovább. Mondani persze könnyű, és a lelkem mélyén pontosan tudom, hogy ez egyetlen módon sikerülhet. De addig is, nem hagyom magam legyőzni. Most megint felállok, letörlöm a vért a szájam sarkából, nyelek egy nagyot, keserűt, és elindulok előre. És igenis élvezni fogom a Karácsonyt, élvezni az életet, és tenni a dolgomat. Vele, vagy nélküle. Mert ez így nem mehet tovább.

DSC00007.JPG

Szerző: boldizsarmarci  2013.12.19. 00:31 Szólj hozzá!

Címkék: filozofikus lelkiállapot

A bejegyzés trackback címe:

https://marciagyanaktukre.blog.hu/api/trackback/id/tr925698956

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása